7. rész: Majdnem szakítás

Sziasztok!
Most nem díjat - haha -, hanem részt hoztam! 

Sajnálom, hogy eddig várattalak titeket, de minden összejött erre a két hétre. 

De most itt vagyok, szóval nem is rabolnám tovább az időtöket. 
Csak még egy dolog: köszönöm szépen a fejlécképet KittiGinának! Nagyon tetszik!
És nektek? :)
Na, most már tényleg jöhet a rész. Nem beszélek tovább.:)

Remélem tetszeni fog, pedig csak összecsaptam. :\

Jó olvasást!

xx

Reggel fél hatig csak filmeket néztünk és délután háromkor keltünk fel.

- Hát te? – néztem a meglepetést okozó Louis-ra, amikor lementünk a lépcsőn.

- Hope-ot várom – mosolygott.

- Na, hova mentek? – kérdeztem.

- Elmegyünk romantikázni – nevetett.

- Jó mulatást! – mondtuk egyszerre Bernivel.

- Meg lesz – trappolt le a lépcsőn Hope.

- Igen – bólogatott Louis, majd egy gyors köszönés után el is mentek.  

- Most már elhiszed, hogy Louis a drága tesókámmal járt? – kérdeztem Bernitől.

- El – kuncogott. – Aranyosak együtt.

- Mit együnk? – váltottam témát hirtelen.

- Nem tudom – vont vállat. – Mindegy.

- Sütök tojást, az úgyis hamar kész lesz.

- Tökéletes – bólintott. – Segítek!

- Inkább kérdezd meg Jennát, hogy ő kér-e.

- Oké – sarkon fordult, és felfutott az emeletre.

- Kér – dobta fel magát a pultra. – És Harry is.

- Harry? – néztem fel rá értetlenül.

- Harry – bólintott.

- Harry?

- Mondtam már. Igen, Harry.

- Hol van Harry? Vagy mi van?

- Fent, Jennával gépeznek – alig mondta ki, de én már a lépcsőn robogtam felfelé.

- Jenna… Ó, szia Harry! – tettem úgy, mintha nem tudtam volna, hogy itt van.

- Szia, Des! – mosolygott Harry féloldalasan.

- Mr. Styles hogy-hogy itt van? – tudakozódtam.

- Én csak…

- Egy játékot mutat nekem – mondta Jenn.

- Szerelmes, esetleg Cupidós játék? – céloztam.

- Nem, gyilkolászós – válaszolt Harry, egy hatalmas vigyorral.

- Harry, ezt most komolyan csinálod? Ennyire nem érted, hogy miért kérdeztem, hogy milyen a játék?

- Mondtam, hogy akció!

- Ilyen sötét hogy lehetsz? – sarkon fordultam, majd lerobogtam a lépcsőn.

- Csak valami játékot tesznek fel Jenna gépére – vontam vállat.

- Úgy tudtam, hogy Jenna Niallért van oda – mondta Berni.

- Hát… úgy néz ki, nem.

- Aha, látom – húzta a száját.

- Nyugi van már – karoltam át fél kézzel, közben még mindig a kajára figyeltem. – Harryn kívül van egy csomó másik pasi a bolygón!

- Igazad van – sóhajtott. – De nekem akkor is ő kell – szomorodott el újra.

- Végül is mindig az idősebb nőkre bukott – nevettem el magam.

- Hogy lehetsz ilyen bunkó? – mosolygott.

- Miért, nem? Caroline vagy ki is 32 éves!

- De. Úgy látom, figyelsz néha rám.

- Kénytelen vagyok. Néha igazán unatkozok és nincs mit tennem.

- Szemét vagy – hunyorgott.

- Tudom – motyogtam.

- Amúgy még mindig nem tetszik senki a bandából?

- Nem, de mind jó fej – vágtam rá meggondolatlanul.

- Ilyen nincs – esett le az álla. – Te heteroszexuális vagy?

- Az vagyok – dobtam be a sértődöttet.

- Akkor ne hazudj!

- Jó – sóhajtottam.

- Tudtam! Na ki az? Liam, ugye?

- Nem, nem Liam. Zayn az.

- Zayn? Annyira tudtam, úgy, de úgy tudtam!

- Dehogy tudtad.

- Jó, igazából nem, de jaj, annyira örülök neked – ugrándozott.

- Miért?

- Mert ha összejöttök, akkor tök jó lesz – mosolygott.

- Ki mondta, hogy összejövünk?

- Figyelj, te mindenkit az ujjad köré tudsz csavarni, úgy, hogy te nem is tudsz róla!

- Kész a kaja? – jött be a konyhába Jenna, őt pedig Harry követte.

- Kész!

Mindenki kivette az adagját, majd leültünk enni. Közben végig ment a duma Harry és Jenn között.

- Mi is ez? – vágtam Harry szavába.

- Egy játék – válaszolt Jenny, majd beszéltek tovább.

- Ti mosogattok – indultunk fel Bernice-szel az emeletre.

- Aha, nem – ellenkezett Jenn.

- Ó, dehogynem – és befutottunk a szobámba.

- Hé, Des – ült le az ágyamra Berni.

- Hm?

- Nem akarsz beszélni Lukassal?

- Pont ez járt a fejemben. Tényleg szakítanom kéne vele, vagy nem is tudom, de ez így nem mehet tovább – húztam el a számat.

- Én nem sajnálom – vont vállat.

- Miért?

- Mert egy beképzelt, arrogáns pasi, akit ki nem állhatok! Sőt, Zaynhez jobban illesz!

- Bernice, kérlek! Hanyagold már a Zayn-Destiny témát! – erre csak legyintett egyet, majd felállt.

- Vedd a kabátodat. Én megyek haza, te meg bemész Lukashoz. Úgyis az utcámban lakik az a kis takonypóc.

- Rendben, de majd később, ok?

- Jó – mosolygott.

***

*Kb. 2 óra múlva*

- Szia Lukas! – köszöntem, mikor ajtót nyitott.

- Szia! – meg akart csókolni, de én figyelmen kívül hagyva bementem a házba.

- Beszélhetnénk?

- Persze –nézett rám szúrós tekintettel. Kellemetlen volt, ahogy bámult. – Gyere, menjünk fel a szobámba! – mutatott a lépcsőre. Levettem a kabátomat és a cipőmet, majd felmentünk a szobájába. Leült az ágyára, én pedig előtte járkáltam fel-alá.

- Szóval… - kezdtem volna, de közbe vágott:

- Kérsz valamit?

- Nem.

- Inni?

- Nem.

- Enni?

- Nem.

- Hé, figyi! Nem enni vagy inni jöttem. Csak beszélni szeretnék veled, de jobb lenne, ha túlesnénk rajta, és hagynál szóhoz jutni! Kérlek!

- Jó, oké.

- Na, végre! Ez nem mehet így tovább, Luke.

- Mégis mi?

- Ez az egész… Elméletileg egy pár vagyunk.

- Igen…(?)

- De egy kapcsolat nem ilyen – sóhajtottam fel. – Ez nekem nem megy így.

- Szakítani akarsz?

- Hát, igen.

- Ne, kérlek, könyörgöm! Destiny, próbáljuk meg újra!

- De…

- Kérlek! Csak még egy esélyt kérek tőled. Olyan nagy dolog lenne?

- De ez az egész így nem jó.

- Des… kérlek – közelebb lépett, majd belenézett a szemembe és elvarázsolt.

- Jó – motyogtam zavaromban.

- Köszönöm – csókolt meg.

- De ezt az esélyedet ne cseszd el.

- Nem fogom – elmosolyodott, majd átölelt.

- Mit csináltál?

- Tv-t néztem eddig, de most az életemet tartom a karjaimban.

- Azt hittem, engem – dugtam ki rá a nyelvem, ő pedig gyorsan megharapta. – Ez így nem fain – nyökögtem.

- Talán fáj?

- Igen – bólogattam, mire elengedte.

- Van kedved ma itt aludni nálam?

- Sajnálom, de megígértük tegnap a srácoknak, hogy elmegyünk velük megünnepelni a sikeres turnéjukat.

- Milyen srácok?

- One Direction.

- Már megint azokkal a homokládákkal leszel? – ellökött (ami kicsit fájt) és ledobta magát az ágyára.

- Nem homokláda egyik sem. Louis a legjobb haverom, szóval ne sértegesd! Ki nem állhatom ezt!

- Talán örülnöm kéne neki, hogy inkább velük vagy, mint velem?

- Louis-t már ezer éve nem láttam és egy szóval sem mondtam, hogy velük szívesebben vagyok velük, mint veled. Ne húzd már fel magad ennyire. Higgadj le!

- Higgadjak le? Komolyan?

You put it down like New York City, i never sleep, wild like Los Angeles…- hallottam meg a telefonom csörgését.

- Bocs, telefon – mutattam „egy pillanat!”-ot az ujjammal. A kijelzőn áthúztam az ujjamat, majd felvettem.

- Szia, Hope – köszöntem bele a telefonba.

- Gyere már haza! Gondolom még el sem készültél! Ugye nem ment ki a fejedből, hogy ma Louisékkal ünneplünk? – támadott le köszönés nélkül.

- Nyugodj meg, mindjárt megyek!

- Ajánlom is – mondta, majd kinyomta.

- Sajnálom, mennem kell! – mentem vissza Luke-hoz.

- Elmész velük? – kérdezte rám sem nézve.

- El, mert megígértük.

- Nem muszáj.

- Tudom, de az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó – kacsintottam.

- Ó, te Szent Destiny!

- Szia, Lukas – vonultam ki a szobájából.

- Ne haragudj – futott utánam. – De nem szeretem, ha velük lógsz.

- Pedig szokj hozzá, mert ők a barátaim.

- Rendben van, oké.

- De most mennem kell, tényleg. Hope ki van bukva és nem szeretném, hogy mikor hazamegyek egyből kitörjön a 3. világháború. Ugye megérted?

- Meg, persze.

- Szia – nyomtam az arcára egy puszit.

- Vigyázz magadra – szólt utánam, mikor kiléptem az ajtón.

***

- Destiny! Hol a… paripás völgyben voltál, de úgy Isten igazán? – robbant ki Hope. Mellette ott állt Bernice és Jenna, mosolyogva.

- Lukasnál.

- Remélem szakítottál vele – vonult fel az emeletre.

- Hát, nem – ráztam a fejem.

- Mi van? Miért nem? – ráncigált fel a szobámba Bern.

- Tudod milyen szép szemei vannak? Elvarázsol, basszus!

- Ennél te okosabb lány vagy. Láss már át a szitán, Drágám! Csak kihasznál és kész.

- Honnan tudod?

- Csak tudom. Eddig minden barátnőjével csak játszott.

- Talán megváltozott.

- Vagy nem. Olyan naiv vagy, Des.

- Tudom – bólintottam.

Tényleg naiv vagyok. Igaz, nem nagyon figyeltem oda Lukasra mit csinál, de tudom, hogy nem igazán tartottak sokáig a kapcsolatai. Ez zavart. Mi van, ha velem is csak játszik, ahogy Berni mondta? Én pedig adtam neki még egy esélyt. Nem tudom mit csináljak. Teljesen emészt ez a téma. Én kezdek nagyon beleesni és nem szeretném, ha padlóra küldene. Nem tudom, hogy vagyok képes ennyi idő alatt szerelembe esni, de valahogy így érzem magam egésznek. Teljesen elkábított. Csak a szép szemeire tudok gondolni…

- Gyönyörű barna szemek – mondtam ki hangosan.

- Mi van? – kérdezett vissza Bern.

- Ö, semmi. Lukason gondolkoztam.

- Neki kék szemei vannak, babám. Te Zaynen gondolkoztál.

- Mi? Nem!

- De, de – bólogatott.

- Vagy de – ijedtem meg.

Összekeverem Lukast és Zaynt? Úristen, ebből semmi jó nem fog kisülni, ezt előre látom. L

- Öltözz, Destiny, mert Hope már amúgy is ideges – szólt be a szobába Jenn.

- Jól van, jól van – sóhajtottam.

- Tényleg öltöznöd kéne – nyitotta ki a szekrényemet Berni.

- Milyen helyre megyünk?

- Diszkóba.

- Jó, akkor egy tök visszafogott szerelést állíts össze – dőltem le az ágyamra.

- A rózsás pólód, farmergatya és az a cuki rövid barna bőrmellény vagy bőrkabát, vagy minek mondjam. Jó?

- Tökéletes lesz – ültem fel. Berni odadobta a cuccaimat és elkezdtem öltözni.

7:30

…

7:45

…

8:00

…

8:20

…

- Készen vagytok? – kérdeztem.

- Még Hope nem – válaszolt Jenna.

- Mi az, hogy megint Hope-ra kell várni? – háborodtam fel. – Ő rángatott haza a barátomtól, hogy nem fogok időben elkészülni. Ez hallatlan!

- Nyugi, Des – csitított Berni.

- Kész vagyok – trappolt oda mellénk Hope.

- Végre – forgattam meg a szemeimet.

- Liam jön értünk – tájékoztatott Jenna.

- Az jó, legalább ihatok – mosolyogtam.

- Tuti, hogy Hope seggrészeg lesz – súgta oda nekem Berni, mire elkezdtem kuncogni, majd bólintottam. Egyetértettem…

- Sziasztok, lányok – szállt ki a kocsiból Liam. Hú, micsoda verda!

- Szia – köszöntünk.

- Van ám egy kocsid – bólogattam elismerően.

- Tiéd sem trabant – kacsintott. Igen, nem panaszkodhatok…

- Na, menjünk, trabantosok! – tapsolt Hope.

- Igen, menjünk – mosolygott Liam, majd kinyitotta mindenkinek(!) az ajtót. Eltartott egy darabig, na mindegy.

- Szerintem téged nem fognak beengedni – mondta Liam Jennának.

- Miért?

- Mert nem vagy elég idős. 18 éven aluliakat nem engednek be ide.

- De Harry?

- Ő sem jön be. Ő már ismeri ezt a gyalázatos rendszert.

- Szuper – mormogta. – Vigyázz Niallre – suttogta nekem.

- Mindenképp – bólintottam.

***

- Megjöttünk! – állt be Liam a parkolóba.

- Áh, már szétültem a seggemet – panaszkodott nekem Hope.

- Én is – mosolyodtam el.

- Na, gyertek – mutatott a club felé, ahol  - mint később kiderült – Paul és Micheal állt a fiúkkal. Persze a hátsó bejárata volt ez a clubnak, ahaaa. Hát a nagymenők már csak így csinálják.

- Sziasztok! – köszöntünk mindenkinek, majd adtunk egymásnak puszit. De Zaynnél leragadtam.

- Szia – mosolyogtam fel rá.

- Szia, Törpe – ölelt át.

- Mi van?

- Annyira apró vagy, alig látlak meg.

- Na, köszi szépen – adtam neki két puszit.

- Ne haragudj ám ezért, csak vicceltem – bökött oldalba.

- Igen, tudom, azért nem vagyok ilyen begyöpösödött, humortalan, stréber gyík.

- Nem is feltételeztem – tette maga elé a kezeit védekezésképp.

- Helyes – nevettem el magam.

- Jenna, te gyere el velem sétálni – tette zsebre a kezeit Harry. – Mi úgysem mehetünk be.

- Hé, Harry – hívta oda gyorsan Lou.

- Niall, te akarsz itt lenni? – kérdeztem gyorsan.

- Nem igazán – vont vállat.

- Lépj le Jennával, hiperszónikus sebességgel!

- Oké – bólintott.

- Menj már – lökte meg Zayn, majd Niall hirtelen megfogta Jenna kezét és elkezdte húzni.

- Jenna? – kérdezte Harry.

- Mondtam Niallnek, hogy menjen el vele, mert nem engedik be – válaszoltam.

- És én most mit fogok csinálni? Áh, jobb lesz, ha hazamegyek.

- Harry, menjetek el sétálni Bernivel – bökött a fejével Louis Berni felé.

- Hm, oké – odament Bernice-hez, majd két perc múlva intettek, hogy lelépnek.

- Ez könnyen ment – rántottam meg a vállamat.

- Destiny, Hope – szólt Liam, aki mellett már ott állt egy fekete, hosszú, göndör hajú lány. – Be szeretném nektek mutatni a barátnőmet. Danielle, Hope és Destiny. Destiny, Hope, ő itt Danielle.

- Szia – köszöntünk, majd neki is adtunk két puszit.

- Örülök, hogy találkoztunk – mosolygott.

- Mi is, nagyon – viszonoztam a mosolyát.

- Na, menjünk be – türelmetlenkedett Louis.

- Menjünk – nevettünk fel, majd megindultunk a club hátsó bejárata felé.