3. rész: Együtt

Szisztok! 

Meghoztam a 3. részt. 

Uhm, nem mondanék róla semmit... nem sokára jönnek a fiúk. 

De addig gyenge részek lesznek. :S 

So sorry!

Hope u like it. 

xoxo

Kedd reggel. Unalom és a lányok rohangászásával van tele a ház. Anyu és apu már rég elment dolgozni, én még az ágyban döglök.

- Beviszel minket? – rontott be a szobámba Jenna.

- Nekem csak fél tízre kell mennem, szóval vigyen be Hope. Úgyis el van szokva a vezetéstől.

- Mázlista vagy, ugye tudod?

- Nem én jártam Louis Tomlinsonnal, a híres sztárral.

- De amióta elköltöztünk, Lou pedig a One Direction tagja lett, már Hope sem olyan boldog.

- Az igaz – bólintottam.

- Lekapcsoljam a villanyt? – kérdezte mosolyogva, mikor látta, hogy hunyorgok.

- Légy szí’! – kuncogtam.

- Na, akkor szia! – köszönt el.

- Pá! – intettem egyet, ő pedig kiment.

Két perc múlva már csak a kocsit hallottam, ahogy kikanyarodik. Visszabújtam a takaróm alá, és megpróbáltam aludni.

Fél óra múlva csengettek. Ki lehet az ilyenkor, és miért zavarja meg fontos teendőmet?

Lebaktattam a lépcsőn és kinyitottam az ajtót. Hatalmas mosolyra húzódott a szám és pillangók repkedtek a hasamban. Mi ez az érzés? Tűnjetek el a gyomromból!

- Szia! – mosolygott Lukas egy csokor rózsával a kezében.

- Szia! Rózsa, ilyenkor? – kuncogtam fel.

- Jól illik a piros pizsidhez, ami nagyon tetszik – nevetett.

- Köszi! És kinek hoztad? – dőltem neki az ajtó oldalának.

- E ház legszebb lányának! – erre felvontam a szemöldököm. – Neked! – mondta ki végül.

- Ez poén, mert Hope és én ugyanúgy nézünk ki…

- De engem te fogtál meg, nem Hope.

- Édes vagy – motyogtam.

- Mennyire? – emelgette a szemöldökét.

- Annyira, hogy most beengedlek a házamba! – húztam be az ajtón.

- Micsoda megtiszteltetés!

- Ja, főleg, hogy már százszor jártál itt.

- Hupsz, a virág! – nyújtotta oda nekem.

- Köszönöm! – fogadtam el mosolyogva, majd kerestem neki egy vázát.

- Kérsz valamit inni?

- Nem, köszi – válaszolt.

- Oks. Miért jöttél? – ültünk le a kanapéra.

- Beszélgetni és bocsánatot kérni a tegnapiért.

- Bocsánatot kérni?

- A csók…

- Semmi gond nem volt azzal, nyugodj meg. Én sajnálom, hogy ott hagytalak olyan csúnyán. – legyintett.

Fél óráig csak beszélgettünk, mindenféléről.

- Des! – szólalt meg hirtelen.

- Hm?

- Kérdezhetek valamit?

- Már megtetted! – mosolyogtam halványan, de ő nem. Ekkor komolyra vettem a dolgot. – Kérdezz!

- Lennél a barátnőm?

Mit mondjak neki? Úristen. A szívem azt súgja, adjak egy esélyt neki. Az eszem ellenzi, szerinte nem jó ötlet, valamit nem talál rendben. Mi legyen?

- Hát… igen – próbáljuk meg.

- Komolyan? – csillantak fel a szemei.

- Igen – bólintottam. Vajon jól döntöttem?

- Köszönöm! – két keze közé fogta az arcomat és megcsókolt. Nem lágyan, nem finoman, hanem durván. Lassítani próbáltam, de nem engedte. Elhúzódtam.

- Most én megyek! Szia! – állt fel és meg nem várva a köszönésemet elrohant. Marhajó. Megjegyeztem.

Még egy fél órára beültem a laptop elé. Msn-en fent volt Louis. Már jó régóta nem dumáltam vele. Ideje lenne.

Destiny: Szia.

Louis: Szia. Rég dumáltunk. J

Destiny: Már ideje volt! J

Louis: Ahogy mondod. Valamikor szeretnélek már látni. Lefogadom jó sokat nőttél!

Destiny: Én is téged. Ugye tudod, hogy már 19 vagyok? Nem igazán növök már.

Louis: Jól van. J Valamikor megyek haza Doncasterbe.

Destiny: Ez hogy jön ide?

Louis: Hát találkozni akarod veled… ott laktok. :D

Destiny: Elfelejtetted? Nem Doncasterben lakunk már!

Louis: Ah, tényleg! Londonban laktok! Akkor jöttök majd pénteken a koncertre.

Destiny: Ezt kijelentésnek akartad írni?

Louis: Igen. Mert ha a jegy a gond, akkor szerzek, ezen ne múljon, de látni akarlak titeket…

Destiny: Van jegyünk, köszi. J Amúgy nem akarok, de muszáj mennem.

Louis: Még mindig nem csípsz bennünket? J

Destiny: Téged és a zenét igen, de a többieket nem.

Louis: Nem is ismered őket! :D

Destiny: Nem is. J

Louis: Bolond vagy…megint J

Destiny: Még mindig!

Louis: Akkor úgy, lol.

Destiny: Na, én megyek suliba.

Louis: Ja, persze. Te oda jársz. J

Destiny: Igen, átlagember vagyok, bocs.

Louis: Menj mááár!

Destiny: Na nézz oda… elküld.

Louis: El is! Nem jó dolog lógni.

Destiny: Te beszélsz. Mindig lógtál. J

Louis: Az régen volt… Most már komoly vagyok.

Destiny: Te… meg a komolyság. Ez nekem új.

Louis: Fuck off 1Ds bitch. :D

Destiny: Nem vagyok az. Mondhatnád, ha Directioner lennék.

Louis: Kimondja…

Destiny: Viszlát, Mr. Tomlinson!

Louis: Viszlát, Miss Soares!

*Destiny kijelentkezett*

Felöltöztem, megmosakodtam, sminkeltem és már otthon sem voltam.

A suliba beérve egyből Lukasra szegeződött a szemem. Odaosontam mögé, majd átkaroltam. J

- Szia! – mosolyogtam.

- Hali! – megfordult, majd nyomott a számra egy puszit.

- Mizujs?

- Semmi extra. Hiányoztál! – ölelt át.

- Öhm, te is nekem – mondtam zavartan. Máris hiányoztam neki? Hisz egy órája látott… vagyis egy órája járunk, de úgy tesz, mintha már egy éve együtt lennénk.

- Milyen órád lesz? – kérdezte.

- Dráma – válaszoltam. – Neked?

- Matek – mosolyodott el.

Még egy kicsit beszélgettünk, majd hamarosan becsengettek.

- Órák után találkozunk? – kérdezte bociszemekkel.

- Én dolgozok – húztam el a számat.

- Lehet, hogy beugrok – vont vállat.

- Rendben – bólintottam, majd megcsókolt és lelépett.

A suli többi része Lukas-mentesen telt el. Fogalmam sincs merre lehetett.

Hazamentem, ettem, rendbe tettem magam, majd elindultam a Jellow Catba.

Petra és Nick már nem volt ott, úgyhogy Berni valahol a közelben van.

Igen, így is volt. Az öltözőben rátaláltam Bermice-re.

- Szia! – üdvözöltem 3 puszival.

- Szia! – mosolygott. – Jó, hogy most jöttél, mert különben elfelejtettem volna…

- Mit?

- Van egy felesleges jegyem. Szerzel neki gazdát?

- Hát… - gondolkoztam. – Már tudok is neki gazdit! – mosolyogtam gonoszan. Lukas.

- De jó! – örvendezett, majd a kezembe nyomta a jegyet.

- Köszi! – mosolyogtam angyalian. – Be jön ma Lilly?

- Nem – tapsikolt, majd kiviharzott az ajtón.

- Hurrá! – ugrottam fel, a vendégek pedig tök hülyének néztek minket. – Jól vagyok! – motyogtam halkan, majd besunnyogtam a pult mögé.

Már csak egy óra volt a munkából, mikor belépett Lukas és Jeremy, a haverja, akit mindig is utáltam.

- Szia Édes! – köszönt, majd megcsókolt.

- Szia!

- Kérhetnénk külön két Hawaii pizzát? – tért rá a témára Jeremy.

- Persze – váltottam unott hangnemre. Hú, rettenetesen utálom. Beképzelt, hülye majom, aki minden lánnyal csak játszik, majd eldobja, mikor mást szemel ki. Leültek a legtávolabb lévő asztalhoz, majd nagyban elkezdtek dumálni.

- Megcsinálom – mondta Berni.

- Ja, oké.

Bement a hátsó részlegbe és nekilátott a pizza elkészítésének. Miután kész lett a kajájuk, én vittem ki nekik.

- Lukas, szeretnék kérdezni valamit.

- Mit? – kérdezte tök nyugodtan.

- Eljönnél velem, a tesóimmal meg Bernice-szel a 1D koncertre? – ekkor Jeremy hangos röhögésben tört ki, én pedig meghúztam magam.

- Miért mennék oda? – nevetett fel gúnyosan.

- Talán… mert a barátnődnek VIP jegye van, és találkozhat azzal az 5 szexi sráccal… - húztam az agyát.

- Talán… jobb ha elkísérlek – bólogatott folyamatosan.

- Én is így gondoltam! – sarkon fordultam, majd visszamentem a pult mögé.

- Mióta vagy együtt ezzel a taplóval? – vonta fel a szemöldökét Berni.

- Fél 9 óta – mosolyogtam. – És miért tapló?

- Mert az! Majd rájössz! – fúrta belém hiénatekintetét.

- Izé… oké…

- Édes, mi megyünk. Csáó! – intett és már ki is léptek az ajtón. Semmi puszi…

- Bunkó! – mormogta Berni.

- Úgy – értettem egyet vele.

***

- Hé, csaj! – nyitott be a szobámba Hope. Épp tv-t néztem.

- A pénteki koncert miatt törtél rám? – kérdeztem tök nyugodt hangnemben.

- Áll még?

- Aha, áll.

- Jegyek? – biztosítani akarod a koncertet? Haha. J

- Megvannak!

- Muti! – sikoltozott. Rámutattam az asztalomra. Ott pihentek a jegyek.

- Úristen! Találkozhatok Louis-val! – mosolyodott el, majd elkezdett ugrálni.

- Beszéltem vele ma reggel.

- Mit mondott? Mit gondol rólam? Egyáltalán beszéltetek rólam? – szegezte nekem a kérdéseit.

- Nem, nem beszéltünk rólad.

- Ezt nem mondod komolyan?! – hervadt le az arcáról a mosoly.

- Nem te vagy mindenhol a lényeg!

- Tudom, de hát akkor is!

- Inkább hívd fel, tweetelj neki, írj rá msn-en – vágtam hozzá az ötleteimet.

- Majd a koncerten! – zárta le a témát. Fél. – Vámpírnaplókat nézel? – kérdezte terelésképp.

- Aha – bólintottam.

- Ja, amúgy… te is jókor pasizol ám be!

- Miért?

- Mert most lesz a koncert és három szabad pasi… hmm – emelgette a szemöldökét.

- Aha – mosolyogtam.

- Amúgy, Lou még mindig a BFF-ed?

- Hátha egyszer BFF… - vontam vállat. – Mit akarsz?

- Érdeklődj nála rólam.

- Engem hagyj ki ebből!

- Légy szí’! – nyafogott tovább. Az agyamra megy a nyüszítésével.

- Nem, Blöki, nem!

- Ez mindig bejött eddig! – mormogta az orra alatt, mire felkuncogtam.

- Viszlát, Hope! – utaltam rá, hogy menjen már ki a szobámból.

- Csáó! – csapta be maga mögött az ajtót, én meg gonoszan felnevettem.