12. rész: Perec, forrócsoki, dvd, Zayn

Hey everybody!

Itt is lenne a következő rész. Mivel nagyon szerettem volna még augusztusban hozni, ezért teljesen ráálltam az írásra - amikor az időm engedte - és ma be is fejeztem. Mivel itt a szeptember, a suli meg minden, ezért nem tudtam, hogy gyakrabban vagy még ritkábban fogom-e hozni a részeket. Ugye pályaválasztás, suliválasztás, felvételi, félévi hajtás, stb - ezek miatt nem lesz nagyon időm írni (kevesebb mint eddig, baa). De mivel tanulni egyáltalán nem szeretek (de azért kell) és, ha nagyon-nagyon-nagyon nincs kedvem hozzá, akkor mégis inkább valami hasznossal töltöm az időt - például a következő fejezetek megírásával. Na, már egy kis regényt írtam, szóval mindjárt be is fejezem, de azért hadd kívánjak minden diáknak jó sulit. :) 

Jó olvasást! 

- Regi, xx 

Kiléptünk a hátsó ajtón, majd megtorpantunk mind a ketten és elnevettük magunkat. Szerintem totálisan ugyanarra gondoltunk.

- Sétáljunk – mondtuk egyszerre, ami fura volt és ismét el kezdtünk nevetni.

- Majd visszajövünk az autóért, ha jövünk vissza – állt elő az ötletével Zayn.

- Teljesen megfelel – bólintottam.

Visszamentünk, majd kimentünk a bejárati ajtón. Mindketten elmosolyodtunk ezen. Mivel a szokásos nyüzsgés helyett, most eléggé „kihalt” volt az utca, ezért elfértünk a járdán egymás mellett. Csendben voltunk mindketten. Kicsit odafigyeltem magamra és éreztem, hogy a fülem egyre hidegebb. Vállamról lecsúsztattam a könyökhajlatomig a táskámat, majd hátranyúltam a kötött sapkámhoz. Megtapogattam a fülemet. Tényleg hideg volt, nem csak úgy éreztem. Óvatosan ráhúztam a sapit, majd a szemembe lógó tincseimet eltűrtem, hogy a vállamra hulljon inkább. Zayn elmosolyodott.

- Most mi az? – kérdeztem hatalmas szemekkel.

- Sokat szöszmötölsz – vont vállat.

- Ez probléma? Lány vagyok, kérlek! – nevettem fel. Ócska érvelés volt. Jobbat nem tudtam.

- Nem, dehogyis. Csak feltűnt.

- Oké – néztem rá. – Te, figyelj! Izé, nem fázol?

- Nem, miért?

- Hát, csak gondoltam, mert elég vékonyan vagy felöltözve. Januárban.

- Fogalmad sincs róla, hogy milyen meleg vagyok – kacsintott. Azt hiszem, nem ezt akarta mondani, vagy minimum nem így fogalmazni meg.

- Ó, hát, valóban. Fogalmam sincs róla, hogy milyen meleg vagy – mosolyodtam el.

- Nem vagyok buzi, csak fűtött – tette zsebre a kezét.

- És mégis mi fűt?

- Éppen egy dal megy a fejemben.

- Mi az?

- All i want for Christmas is youuu – énekelte. J

Akaratlanul is felkuncogtam.

- Most mi van? – érdeklődött szórakozottan.

- Hétfő.

- Eszméletlenül sokat segítettél. Azt hittem, péntek!

- Egy kicsit még odébb van az.

- Picit.

- Icipicit.

- Pöppet.

- Befejeztük? – kérdeztem.

- Még beljebb.

- Természetesen, én is így gondoltam – húztam alig látható mosolyra a számat.

- Mi lenne, ha elmennénk venni DVD-t? Totál kiment a fejemből, hogy jövő héten átjön hozzám a húgom.

- Persze, jó ötlet. Jó, hogy odafigyelsz a húgodra.

- Az X-factor óta ugye híreseket lettünk, meg minden, és kicsit úgy éreztem anno, hogy nem foglalkozom velük eléggé. Mivel Safaa még pici, Doniya meg már nagyobb, ezért Waliyha szokott meglátogatni pár napra.

- Hány éves? – tudakolóztam.

- 14 lesz júliusban – válaszolt.

- Aranyos lehet.

- Az. Eléggé jól kijövünk, bár azért testvérek vagyunk, szóval szoktunk veszekedni. Tök értelmes lány, szóval könnyű dolgom van vele. Egyébként szerinted milyen filmeket szeretnek nézni a 14 éves tini lányok?

- One Direction Dokumentumfilm – válaszoltam teljesen komolyan, majd miután Zayn elkezdett röhögni – ami miatt meg kellett állnunk – már én sem bírtam tovább. Zayn nevetése viccesebb volt, mint az előbbi „poénom”. Igazán.

- Jó, ez jó vicc volt. Komolyan fejlődsz – bólogatott elismerően. – És normális ötleted van? – mosolygott.

- Egy csomó!

- Ó? Igen? Akkor hadd halljam!

- Fogalmad sincs róla, hogy milyen jó vagyok filmekben… Na, de akkor adok pár tippet. A tini lányok általában romantikus filmeket keresnek, horrort, esetleg vígjátékot. De, most megsúgom neked, hogy a lányok többségének mit sem számít a kategória! Az a lényeg, hogy a főszereplősrác helyes legyen.

- Hát evvel bajban leszek. Nem tudom, milyen srác „helyes” a mai lányoknak.

- One Direction.

- Oké, ismét jó a poén, de most komolyan. Légy szí!

- Rendben. Pár tipp: A macskám, a családom és a fiúk, Az utolsó dal, Párosban Párizsban, Montecarlo, Barátság extrákkal, Spinédzserek, Megint 17 és a többi.

- Ebből tudod mennyit fogtam fel?

- Gondolom, semennyit. Ezért majd a boltban nézegetek veled. Neked csak ne legyen ötleted – nevettem fel, kicsit talán túl hangosan.

- Nem fogok megnézni vele egy olyan filmet, amiben egy csomó „überszexi” pasi félmeztelenül pózolgat! Még a gondolat is rossz!

- Nyugi, majd olyat választunk, amiben szép a főszereplőlány – simítottam meg a karját.

- Máris jobban érzem magam – szippantott egy mélyet a levegőbe.

- Sejtettem.

Az út többi részében igazából csak beszélgettünk mindenféle dolgokról. Egyik témáról ugrottunk a másikra és ezt mindig elnevettük, mert szerintünk óriási poén, hogy az egyik percben még a suliról beszélgetünk, következőnek pedig az alvilágról. J A téren sokkal nyugodtabb volt a környezet. Senki nem rohant, sietett. Forró csokit iszogattak, perecet ettek az emberek. Egyből fel is dobódtam, amint megláttam a pereces bódét. Első tél Londonban. Első téli perec Londonban. Első téli perec Londonban, a téren, hóval, emberekkel, forró csokival.  Ennél jobb téli délutánt el sem lehetne képzelni. Vagyis, én nem tudok most jelen pillanatban elképzelni.

- Zayn, eszünk perecet? – kérdeztem kiskutyaszemekkel.

- Szeretnél? – nézett rám eszméletlenül szép mosollyal. Komolyan, be kéne tiltatni… ez már szabálysértés. J Jó, nem hiszem, hogy létezik ilyen szabály. Na, mindegy.

- Igen – vigyorogtam rá vissza.

- Akkor kapsz – átkarolta a vállam, lazán pihentette, közben elindultunk és ő folyamatosan kuncogott. Van ilyen.

Odamentünk és Zayn kért nekem egy perecet. Kifizette, majd felém nyújtotta.

- Köszönöm! – vettem el tőle. Ő csak biccentett.

- Mondanám, hogy üljünk le, de nem akarom, hogy a hideg padon felfázz – bökött az egyik padra. Igazán figyelmes. Nem válaszoltam, nem tudtam mit, helyette csak hálásan mosolyogtam rá.

Csendben fogyasztottam el a perecemet. Később kiderült, amikor megkínáltam Zaynt is, hogy ő nincs igazán oda a perecekért (hogy nem lehet szeretni a perecet?!), szóval egyedül eszegettem. Amikor pedig kezdett már fázni – nem is csodálom, tök vékonyan öltözött fel – hozott két forró csokit. Egyet természetesen magának, másikat meg nekem. J Megköszöntem, majd miután végeztem a finom perecemmel, lassan megittuk, hogy ne égessük el azért a torkunkat, se a nyelvünket. Zayn poénból elkezdett szürcsölni, iszonyat hangosan. Én meg röhögtem. Iszonyat hangosan. J  Miután megittuk és mindkettőnket felmelegített, elmentünk dvd-t venni a húgának. Eszembe jutott, hogy vajon miért nem netről tölt le egy filmet, amit ő azzal magyarázott, hogy Waliyha dvd-gyűjtő. Oké, ezt nehezen emésztettem meg, de hát, valaki dvd-t gyűjt, mások bélyeget, könyveket, stb. Már vagy két kemény perce nézelődtünk, amikor Zayn bejelentette, hogy „ő ezt nem bírja”. Aztán mégis bírta.

- Szerintem ez tökéletes lesz – mutatott felém egy terrorisztikusan kinéző terrorfilmet.

- Zayn, nem hiszem, hogy a húgod örülne ennek a filmnek – húztam el a számat, majd kikaptam a kezéből és jobban szemügyre vettem. Komolyan azt hiszi, hogy egy tini lánynak egyezik vele az ízlése? Persze, most nem magára gondoltam. Mert ő szereti magát gondolom és a tini lányok egyértelműen szeretik Zaynt. J

- De nézd már, tiszta jó! – erősködött, majd odaállt mellém.

- Én azt értem, hogy neked tetszik, meg te atom jó filmnek tartod, de egy 14 éves lányt talán nem ilyesmi köt le – ráztam a fejem hitetlenkedve.

- Rendben. Akkor keressünk olyat, ami illik egy tini lányhoz!

- Végre.

- De ezt megveszem – mondta ellentmondást nem tűrő arccal. Ugyan, én már innen nem szólok bele.

- Makacs vagy – sóhajtottam egy hatalmasat.

- Tudom – vont vállat mosolyogva.

Tovább nézelődtünk. Sok olyan filmet láttam, ami nekem tetszett, de nem voltam biztos benne, hogy talán Zayn húgának is elnyerne a tetszését, ezért gyorsan elkaptam róla a szemeimet. Mikor véletlenül felnéztem, láttam, hogy Zayn megint a horrorfilmeket nézegeti. Most komolyan?! Viccel velem? Odalépkedtem hozzá összefont karral, majd udvariasan megkérdeztem tőle, hogy „miért nem a húgának nézeget filmeket?”. Megragadtam a karját, majd visszahúztam abba a sorba, ahol talán még valami értelmeset is találnánk. Igaz, nem kellett húznom, mert bűnbánó arccal jött mellettem.

Vagy fél óráig kerestük, kutattuk a megfelelő filmet – közben volt olyan, hogy Zayn odahozott nekem egy Barbie-s dvd-t, én pedig elnevettem magam, amit a körülbelül 60as éveiben járó eladó nem díjazott és kultúráltan megkért minket, hogy „válasszunk egy kib*szott filmet és húzzunk el a boltjából” J –, de valahogy nem akadtunk nyomára. Aztán csodatörtént. Zayn felmutatott nekem egyet. Kegyetlen játékok. Elvettem tőle, majd alaposan áttanulmányoztam. Talán nem kéne ilyent néznie egy 14 éves lánynak, nem? Bár konkrétan nem +18-as, de azért mégis… Aztán Zayn megnyugtatott, hogy „nem lesz semmi baja a gyermekded lelkének”, szóval fogtuk azt a két filmet (Zayn nem mondott le a terrorjáról) és odamentünk a pulthoz fizetni. Az eladó egy hatalmasat megkönnyebbülten sóhajtott, amit még pont hallottam, amikor kiléptünk a boltból. Hát, eltöltöttünk vagy háromnegyed órát nála döntésképtelenségben úszva. Én sem lennék valami boldog. De azért, ha ennyire idegesítettük, akkor igazán megkérdezhette volna, hogy „segíthetek valamiben?”, de nem tette, szóval… J

A két dvd megvétele után, egyből visszasétáltunk a munkahelyemhez – mivel ott volt az autó. Séta közben Hope hívott, hogy hozzánk menjünk, merthogy már ők is ott vannak. Oké, akkor mostantól ott is fognak nálunk lakni a fiúk? Mert nincs velük semmi problémám, de azért már milyen ez? J Egyébként a Yellow Cat utcájában már futottunk, mert, hogy „mennyire kegyetlenül hideg van” és nem akartunk tovább fagyoskodni. A futástól bemelegedtünk, de amint beszálltunk Lou kocsijába, felnyomtam a fűtést.

- Istenkirály ez a meleg – sóhajtotta, majd levette a pulcsiját.

- Fázol, de azért leveszed a pulcsidat. Logikus – nevettem el magam, majd Zayn valami olyasmit motyogott, hogy „teljesen szétázott a pulcsija, merthogy belemelegedett”(?). J

Miután Zayn és én is felmelegedtünk, még kicsit vártam a mancsaimra, mert tisztára jéggé fagytak.

- Mekkora poén lenne, ha a jéghideg kezed odaragadna a kormányhoz – merengett el Zayn. Kedves, baromira kedves.

- Jó, legközelebb kipróbáljuk rajtad.

- Ki mondta, hogy lesz legközelebb? - oltott le. Oké, értettem. L Persze, tudtam, hogy csak viccel, mert elnevette magát, aztán én sem tudtam tovább bírni és én is hatalmas röhögésben törtem ki. Két érett 19 éves. J

- De most már induljunk – mondtam, aztán még egyszer átdörzsöltem a kezemet.

Benyomtam az egyik CD-t, majd Chris Brown egyik dala kezdett el dübörögni az autóban. Zayn feltekerte a hangerőt és közben azt tudtam leolvasni a szájáról – 2 másodpercre néztem csak rá, tényleg(!) –, hogy „mennyire király ez a szám”. Hát, így telt a haza utunk egész végig.