6. rész: Ismerkedés

Sziasztok! 

Itt lenne a következő rész. 

Ne haragudjatok, hogy ennyire későn hoztam, de ugye nem voltam kedden és szerdán suliban, mert kéziztem...(Vasváron Nyuszi-kupán 2.-ak lettünk, kaptunk szép ezüstérmet...jó, de ez senkit nem érdekel...:D) És sokat kellett pótolnom, meg amúgy is tanulnom kell mostanában, elég rendesen. :( Igazából nem akarok most itt kifogásokat sorolni, csak elmondtam, hogy ezért nem tudtam részt hozni. 

Remélem tetszeni fog a 6. rész! :)

Jó olvasást! 

xx

- Úristen! Ne haragudj! – kaptam a fejemhez.

- Nem gond – nevetett fel. – Kezdjük újra.

- Destiny Soares – nyújtottam a kezem.

- Liam Payne – ráztunk kezet.

- El sem hiszem, hogy maga Liam Payne itt ül mellettem, ráadásul hozzámért! – kezdtem, mint egy őrült rajongó.

- Jaj, ne kezd te is! – csúszott lejebb a kanapén.

- Nyugi, nem vagyok ilyen – mosolyogtam.

- Nem vagy fan?

- Nem, hisz, még fel sem ismertelek! – nevettem fel.

- Csak azt szeretném tudni, hogy mit keresel egy One Direction koncerten, ha nem vagy rajongó… szóval? – mosolyogott el.

- Tesóimat és egy barátnőmet kísértem el – vontam vállat.

- Ez mindent megmagyaráz.

- Reméltem, hogy kielégítő válasszal szolgálhatok majd.

- Az volt – bólintott. – De amúgy azért tetszett a koncert? – kérdezte, majd gyorsan hozzátette: - Vagy füldugó volt a füledben?

- A második.

- Komolyan? – esett le az álla.

- Nem – kuncogtam. – Amúgy jó volt, tetszett!

- Örülök neki – vigyorgott.

- Van minek.

- Nahát!

- Jé!

- Hű!

- Hó!

- De nem is havazik – értetlenkedett.

- Mi van?

- Azt mondtad, hó.

- Ajj, már! – hajtottam le a fejem, és valami Úristen félét tátogtam magamnak.

- Csak hülyülök – bokszolt bele a karomba.

- Reménykedtem benne.

- Megadod a számodat? – nézett rám félős arccal.

- Majd a következő találkozásunkkor – kacsintottam.

- Lehet, hogy nem is találkozunk.

- Lehet.

- Tudod, hogy gonosz vagy?

- Nem vagyok gonosz – ráztam meg a fejem.

- Csak picit – mosolygott.

- Hé, hamarabb találkozunk, mint te azt gondolnád – néztem felé. Láttam, hogy Jennáék engem keresnek. – Bocsi, mennem kell – álltam fel. – Ígérem, hogy még látjuk egymást!

- Remélem minél előbb – állt fel ő is.

- Na szia – adtam neki két gyors puszit, majd elsuhantam mellette, de tekintetét még magamon éreztem.

- Hol voltál? – kérdezte Hope, mikor csatlakoztam hozzájuk.

- Egy fotelben üldögéltem és rátok vártam.

- Azt láttuk – szólt Bernice –, de ki volt az a pali?

- Milyen pali?

- Aki melletted ült és akivel beszélgettél.

- Ja, hogy ő… - kezdtem el vizsgálgatni a cipőmet.

- Na, ki volt az? – sürgetett Jenna.

- Csak Liam Payne – vontam vállat.

- És ezt csak így lazán?! – emelte fel a hangját Hope.

- Most mi ebben olyan nagy szám?

- Ő Liam Payne! – visongott Jenna.

- És? Ő is csak egy ember.

- Legalább elkérte a számod? – kérdezte Berni.

- Igen – ahogy kiejtettem, már ugrándoztak –, de nem adtam meg neki – álltak le és meredten, tátott szájjal bámultak rám. – Hahó! – legyezgettem előttük a kezem.

- Te hülye vagy? – szólalt meg Jenna egy kis idő múlva.

- Nem.

- De hát Ő Liam! Liam!!! – kezdte Berni. – Mindent megtennék, ha ilyen pasim lehetne, mint ő – sóhajtozott.

- És még én vagyok a hülye – mosolyodtam el. – Inkább ti.

- De olyan aranyos!

- Igen – tettettem műköhögést -, az.

- Nyugi, Bern, mi egyetértünk veled! – karolta át Jenna fél kézzel.

- Hé, eltűntek a fiúk – értesített minket a „Földön történő dolgokról” Hope.

- Tragédia – vágtam fájdalmas képet.

- Kuss – nevettek fel mindhárman.

- Des, telefon! – figyelmeztetett Jenna.

- Kösz – kaptam ki a zsebemből a telefonomat.

Megláttam Louis nevét, majd elsiettem a csajoktól.

- Mondd – szóltam bele.

- Neked is szia – nevetett fel.

- Jó, na! Szia!

- Hol vagytok?

- Még itt, ahol autogramoztatok.

- Akkor te hol vagy?

- Kijöttem a folyosóra, hogy normálisan tudjunk beszélni.

- Jó. Ööö… látod azt a lépcsőt a teremben, bal oldalon?

- Igen – néztem oda. – Látom.

- Ott gyertek fel, majd balra a folyosón, balra és jobbra.

- Oké – jegyzeteltem a fejemben.

- Na ott találkozunk – mondta.

- De hol? – kérdeztem gyorsan.

- Csak gyertek. Az az öltözőnk…

- Ok – sóhajtottam. – Szia!

- Szia-mia, cica-mica! – köszönt el, belőlem pedig kitört a röhögés.

- Gyertek - indultam el a lányok előtt „vezetőként”.

- Lou volt? – kérdezte Jenna.

- Ő.

- Mit mondott? – állt meg Hope.

- Semmit – kaptam el a kezét, majd elkezdtem húzni.

Felértünk a lépcsőn, majd arra haladtunk, amerre Louis mondta.

- Várj, Des! – lépett elém Hope.

- Mi van?

- Nekem el kell mennem… öö… wc-re!

- Nem érdekel a kifogásod, gyere!

A folyosó végén ott volt az utolsó megálló, majd miután a lányok vettek egy hatalmas levegőt és kifújták, benyitottam. Beléptünk, majd megpillantottam Louist és a többi négy tagot.

- Sziasztok! – köszöntem.

- Szia! – ugrott a nyakamba Lou, aminek hatására a földre küldött.

- Bolond! Sosem változol meg? Nem nősz fel? – mosolyodtam el.

- Nem tervezem – suttogta a fülembe.

- Szi-i-i-i…szia! – ölelt át Liam. J

- Megismertél? – nevettem, aztán visszaöleltem.

- Meg! – vágta rá. – Na, diktáld a számod!

- Inkább add ide, és beírom – vettem el tőle a telefonját, ő pedig elkezdett kutakodni a zsebemben. – A táskám jobb oldalán van…

- Ja, ok – vette ki, majd győztesen elmosolyodott és elkezdett rajta pötyögni.

- Mi is itt vagyunk – integetett a festett szőke, aki már megismerkedett Berniékkel.

- Látlak titeket – bólintottam, majd miután Liam visszatette a telómat, odaléptem hozzájuk és őket is köszöntöttem. – Destiny vagyok – adtam mind a háromnak 2-2 puszit.

- Minket gondolom már ismersz – mosolygott Zayn(?).

- Ezt buktad – mondta Liam. – Engem nem ismert fel.

- Komolyan? – kérdezte a göndör.

- Na, kuss! Te vagy Zayn – mutattam picit bizonytalanul a fekete hajú srácra. – Te Niall… - majd a szőkére. – Te pedig Henrik – végül a fürtöskére.

- Nem egészen… Harry vagyok! – javított ki.

- Jajj, ne haragudj! – fogtam a fejem. Majd elsüllyedtem szégyenemben. – Tényleg, sajnálom!

- Nem, nyugi, semmi gond! – mosolygott, majd szorosan megölelt. Eszméletlen jó illata volt. J

- Amúgy – fordult felém Zayn. – Ti Hope-pal ikrek vagytok, gondolom...?

- Igen – bólintottam. – Tényleg, hol vannak?

- Louval elmentek – mondta Jenna.

- Nem ültök le? – kérdezte Liam.

- De – mosolyogtam, majd helyet foglaltunk.

Zayn és Jenna között helyezkedtem el a körkanapén. Mivel elég kicsi volt, így szűkösen ültünk.

- Hol találkoztatok Louval és hogy vagytok ilyen jó barátok? – kérdezte a szöszi.

- 9 éves korom óta ismerem Louist. A találkozásunk öö… elég érdekesen alakult – nevettük el magunkat Jennával.

- Miért? – lett egyből izgatott a kis szöszke. Hogy milyen kíváncsi… J

- Hadd nevessünk mi is! – vette elő angyali mosolyát Liam.

- Hát az úgy volt, hogy újak voltunk Doncasterben, és egyszer jött a szomszéd kisfiú, azaz Louis. Kopogott, majd amikor kinyitottuk az ajtót Hope-pal, akkor megijedt, hogy ugyanúgy nézünk ki. Hátraesett, a süti a fejére ömlött, majd nagy nehezen feltámogattuk, de szegény kissrác hazáig futott, azt ordibálva, hogy „Anyu, anyu, anyu! Klónozták a szomszéd kislányt! Anyu!” – fejeztem be a mesélést.

- Ne! Ezt ne! – nevetett Niall. – Ezzel még kicikizem! Klónozták! Azt a rohadt! Ez kész! – temette a tenyerébe a fejét.

- Nem olyan vicces – nyögtem ki a szavakat nevetés közben.

- Lou már akkor is tökhülye volt, nincs mit tagadni – nyökögte Harry.

- Na, te csak ne beszélj, Henrik – motyogta Berni.

- Itt senki sem normális, nézzétek el nekik – mondta Liam egy rezdülés nélkül.

- Jó! Te meg főképp ne szólalj meg, Direction-Apu! – veregette meg a hátát Zayn.

- Normálisabb vagyok, és érettebb, mint ti.

- Az lehet – bólintott Niall.

- Tiszta Destiny – jegyezte meg halkan Jenna, mire oldalba böktem.

- Lányok, van itt valakinek barátja? Mert a Styles-járaton még szabadok a helyek!

- Nekem van barátom, de nem sokáig. – Igen, bevallom, szakítani akarok Lukassal.

- Miért? – kérdezte Zayn.

- Mindegy.

- Nos, oké – éreztem rajta, hogy kíváncsi.

- Még valakinek? – érdeklődött tovább Harry.

- Bernice Liamre hajt, Jenna pedig Niallre – vontam vállat.

- Tényleg? – nézett maga elé meredtem és csalódottan Harry.

- Nem, csak viccelt – rázta meg a fejét Berni, Jenny pedig oldalba csípett.

- Igen, vicceltem – szűrtem ki a fogaim között.

- Aha – vonta fel a szemöldökét Liam.

- Volna kedvetek holnap partizni? – kérdezte Niall. Gyors témaváltás.

- Én holnap tanulok – ráztam a fejemet.

- Szombaton? – mosolygott rám Zayn.

- Nem játszótér, ahova én járok. Elit.

- Egyik suli sem az, tudtommal – állt fel Harry, majd hozott italokat.

- Az enyém az – nevetett fel Jenna.

- Minek tanulsz? – kérdezte Niall.

- Építészmérnöknek – válaszolt.

- De Destiny videóit is ő csinálja – tette hozzá Berni.

- Videók? – kérdezték a srácok egyszerre.

- Igen, Destiny énekel. Pakolja fel a covereket a videó megosztóra.

- Van olyan, amiben Hope is énekel – mosolyodott el Jenna.

- Énekelj valamit! – néztek rám a fiúk kiskutyaszemekkel.

- Nem fogok énekelni – nevettem fel.

- Na, légy szí’, csak egy dalt – kérleltek tovább.

- Melyik legyen az? – adtam meg magam.

- Someone like you – válaszolta Berni. Imádja ezt a számot.

- Hát oké – bólintottam, majd Niall gyorsan felugrott és kivette a tokjából a gitárt.

- Tudsz gitározni? – kérdezte.

- Igen – mosolyogtam.

- Játszol vagy játsszak én?

- Játszhatsz. Mutasd a ritmust, aztán bekapcsolódok – utasítottam, és már el is kezdte pengetni a húrokat.

- I heard that you're settled down, That you found a girl and you're married now. I heard that your dreams came true. Guess she gave you things I didn't give to you… - énekeltem.

A srácok arcára egy csöpp meglepettség ült ki, a lányok mosolyogva hallgatták a dalt, én pedig boldog voltam. Nagyon jó volt énekelni, főleg ilyen nagy sztárok előtt. A dal nagyon jó volt, imádom ezt a számot, de a mondanivalója elérzékenyít. Tényleg nagyon gyönyörű, és épp ezért szeretem annyira.

- Ez csodálatos volt – dicsért meg Liam a végén.

- Köszi – mosolyogtam rá, majd adtam egy pacsit Niallnek.

- Tényleg szép hangod van – értett egyet Liammel Harry és Zayn is.

- Köszi!

- Esetleg egy közös szám? – mosolyodott el Niall.

- Haha, talán – vigyorogtam. – Köszönöm a kíséretet, Niall!

- Egy ilyen csillagnak bármit!

- Így is eléggé el van szállva magától – mondta Jenna, egy pici gúnnyal a hangjában.

- Aha – néztem rá szúrós szemekkel. – Kimegyek… friss levegőt szívni… - indultam meg az ajtó felé.

Kiérve le be akartam szállni a liftbe, de aztán megláttam a rajongókat az ablakból, ezért csak leültem a falhoz.

Igazából azért jöttem ki a többiektől, hogy ne mondjak Jennának semmi gonosz dolgot és ne legyen belőle veszekedés. Nem szerettem volna a srácoknak bemutatni a veszekedős oldalunkat, mert annak nem itt a helye.

- Aha, friss levegő, tényleg – jött ki a szobából Zayn.

- Vicces – mosolyodtam el.

- Nem úgy volt, hogy kint szívsz friss levegőt?

- Igen, de nézz ki az ablakon – mutattam az ablakhoz.

- Aranyosak – ment oda.

- Azok – keltem fel a földről, majd odamentem mellé.

- Beszélgetünk velük? – kérdezte.

- Ha szeretnél – vontam vállat.

- Oké,de először mondd el, hogy miért jöttél ki! – kérlelt nagy boci szemeivel.

- Nem akarlak ezzel untatni.

- Kérlek – fogta meg a kezem. Valami furcsa érzés söpört végig rajtam. Keze puha volt és nagyon meleg. Szinte égette bőrömet, de nem volt vészes.

- Jól van, na. Csak annyi, hogy ez volt a legjobb megoldás, hogy megkíméljelek titeket egy vitától.

- Mi van?

- Ha visszaszólok Jennának, abból vita keletkezik.

- De amúgy azt miért mondta?

- Mert oda meg vissza van Niallért, de erről kuss!

- Persze – mosolygott. – Neked ki a kedvenced közülünk?

- Hadd ne kelljen erre válaszolnom – nevettem fel.

- Pedig szeretném – kacsintott.

- Mindenki nagyon jó fej, de nem tudom… úgy még ezen nem gondolkoztam.

- Értem – bólintott, de láttam, hogy majd még rá fog kérdezni, és nem fogja ennyiben hagyni. – Menjünk le hozzájuk! – vonszolt maga után.

- Sziasztok! – léptünk ki óvatosan az ajtón, mire az összes fan elkezdett ordibálni.

- Hé, halkan, mert titokban jöttünk ki – csitította el őket Zayn. – Nem lehetne – súgta nekem feltűnésmentesen, majd a halk lánytömeghez lépett.

Mindenki vele volt elfoglalva, én pedig arról álmodoztam, hogy egyszer engem fognak így szeretni a saját rajongóim. De azt sem hagytam figyelmen kívül, hogy Zayn mennyire de mennyire rettentően helyes. Amikor megkérdezte, hogy melyikük a kedvencem, szívem szerint őt mondtam volna, de az hogy nézett volna már ki? J Igazából alig ismerem és szeretném ha ez változna… Mondjuk nem olyan szerelem-dologra gondolok…

- Hé, Destiny! – zökkentett ki a gondolataimból egy lány, majd kérlelően felém nyújtott egy kiskönyvet. – Kaphatnék egy autogramot? – kérdezte félénken.

- Szia! Persze – mosolyogva elvettem tőle. – Kinek írhatom alá?

- Fedorának, nekem.

- Parancsolj! – nyújtottam vissza neki.

- Köszönöm szépen! Nagy rajongód vagyok, és annyira örülök,hogy találkozhattam veled! Gyönyörű hangod van és irtó tehetséges vagy! Ha elmondom a barátaimnak, hogy találkoztam veled, el sem fogják hinni! – ujjongott. Nagyon aranyos volt.

- Köszönöm! – picit meghatódtam. – Nos, akkor örökítsük meg egy fényképpel!

- Lehetne? – csillantak fel a szemei.

- Persze – bólintottam, majd csíííz.

- Ez jó kép lett – tanulmányozta a képet.

- Szerintem is – értettem vele egyet.

- Kérdezhetek valamit?

- Persze, mi lenne az? – bólintottam, majd Zayn is visszaérkezett.  

- Ti jártok?

- Ööö… nem – mondtam, majd eléggé zavarba jöttem.

- Kár, pedig olyan aranyosak lennétek együtt – nevetett fel.

- Hát, aha, oké – mondta Zayn zavartan.

- Bocsi, ne haragudjatok, nem akartam… - hajtotta le a fejét.

- Nem, nem, semmi baj! – nevettem fel. Ő pedig mosolyogva visszanézett rám.

A többi lány is odajött és aki felismert, az kért tőlem autogramot, majd beszélgettünk velük.

***

- Hol voltatok? – kérdezte Hope, mikor felmentünk.

- Lent – válaszoltam és leültem Lou mellé, ő pedig átölelt.

- Hol lent?

- A fanoknál – felelt Zayn.

- Csoda, hogy egyben vagytok – nevetett fel Niall.

- Vicces?! – pislogtam rá.

- Lányok, szerintem ideje mennünk – nézett az órájára Hope.

- Igen – bólogattam. – Nem szeretek sötétben vezetni.

- Elvigyelek titeket? – kérdezte Lou.

- Nem kell, itt a kocsim – vágtam rá.

- Rendben!

- Na, akkor sziasztok! – elbúcsúztunk, felkaptuk a cuccunkat és lekutyagoltunk a kocsihoz.

Az ablakban nézelődő srácoknak még integettünk, majd haza száguldottunk.

***

- Ez szuper volt! – szóllt ki az autóból Jenna.

- Az – helyeselt Hope.

- Hé, te nem szállsz ki? – néztem az autóban ücsörgő Bernit.

- Nem viszel haza?

- Nem, itt alszol!

- De nem akarok zavarni!

- Ugyan már! Anyuék nincsenek itthon, kit zavarnál?

- Köszi – mosolygott,majd kitápászkodott.

- Nyissatok ajtót! – szóltam rá Jennáékra, akik ott álltak a járdán egyhelyben.

- Ja, jó – futott az ajtóhoz Hope.

- Én fürdök – indultam be a fürdőbe.

- Használhatom a másikat? – kérdezte Berni.

- Persze – bólintottam, majd gyorsan átfutottam a szobámba, és kikerestem neki egy pizsinek való rövidgatyát és egy hosszított pólót.

- Köszi – mosolygott, majd átvette a cuccokat és elindult fürdeni, ahogy én is.

- Valaki kér kaját? – szóltam fel a konyhából fürdés után.

- Nem, kösz – hallottam Jenna és Hope hangját.

- Te sem kérsz? – néztem rá Bernire, aki épp akkor jött le a lépcsőn.

- Nem – rázta a fejét mosolyogva.

- Ok, akkor nem csinálok. Akarsz aludni? – emelgettem a szemöldökömet.

- Nem, mert te sem! – nézett olyan gonoszan, mint én.

- Hát de nem ám – futottunk fel a szobámba.

- Zaklassuk a fiúkat! – nevetett fel Bernice.

- Honnan tudtad, hogy ez a tervem?

- Nem tudtam – vont vállat.

Bekapcsoltuk a laptopomat, majd minden hülyeséget írtunk a srácoknak (Zaynnek vagy százat írtam, csupán véletlenből…). Miután én limitet kaptam, átmentünk Berni twitterjére és ott folytattuk.

Éjjel kettőkor hagytuk abba.

- Nézzünk filmet – vetettem fel az ötletemet.

- Oké – bólintott.

- Keress filmet, addig hozok innivalót! – mondtam, majd gyorsan lefutottam a konyhába egy kóláért és két pohárért.

- Legalább horror? – bújtam be Berni mellé az ágyba.

- Az – bólintott gonoszan. Tudja, hogy utálom őket.

- A francba! – nevettem fel. 


U.i.: Boldog Bolondok Napját Nektek! :) Ma éjjel kettőtől Kid's Choice Awards! :)